Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
apa1pont0

Kórházi napok - 2. rész

Benny · 10 hónapja
Jó rég volt az előző bejegyzés, de ilyen, amikor az ember este hazajön, babázik és alszik és ez így megy minden hétköznap :) De rendben is van ez így, fura is lenne ha sikerülne minden nap az, amit betáblázunk magunknak.

Visszautalva az előző írásra, Feleségem 2016.11.30-án bekerült a kórházba, hogy másnap vagy azutáni napon császármetszéses szülést fognak végrehajtani, erre kell készülni lelkileg.
Meg is beszéltünk mindent, én beviszem reggel a cuccokat, Tündi próbál egyet aludni és holnap minden oké lesz.
Még aznap este kikértem a szabadságomat, így azzal se volt gond, hogy hiányolnak-e majd az irodából.
A másnap természetesen nem úgy kezdődött, ahogy mi azt elterveztük.

2016.12.01, reggel 8 óra, alszom mint egy rendes férfi. A telefon csörgésére ébredtem, Tündi hívott, hogy változott a program, vigyek be neki cuccokat, mert volt náluk a vizit és előrébb hozták az Ő műtétjét. Remek. Alvásból 20 perc alatt menetkész állapotba hoztam magam, felkaptam az előkészített táskák egyikét és hajrá, irány a kórház. 
Szerencsére gyalog 5 perc a kórház, ezért inkább a gyors gyaloglás-futás mellett döntöttem, így viszonylag hamar beértem a Tündihez. Mivel látogatási idő még nem volt, ezért a Szülészetnek csak az előteréig "jutottam", ott vette át a beköltözős csomagot a Tündi és tájékoztatott, hogy bővebb infót nem tud, mint amit reggel a telefonba mondott. Vagyis délelőtt műtét, de majd még szólnak meg várnak a vizitre. Menjek haza, majd telefonál, hogyha tud valamit. Így is tettem, hazajöttem, reggeliztem és csörög a telefon. Rossz táskát vittem be (2-ből kiválasztottam a nem jó csomagot... :D) és megkezdik a műtét előkészítését, úgyhogy mint  villám legyek bent.
Startkész állapot 10 perc alatt, táska a kézbe és futás. Egyéni rekordokat döntöttem meg aznap a Lakás-Kórház sprint versenyszámban.
Mire beértem Tündi már a Szülőszobáról jött ki, hogy csak kivesz pár dolgot a táskából és megy is vissza. Én meg vártam kint az előtérbe kezemben a kabátommal, a Tündi váltás cipőjével és egy rendesen megpakolt sporttáskával. Bár nem voltam létidegen a szülészeten, mégis kissé röhejesnek éreztem magam, hogy ezt a nem kis méretű pakkot nem tudtam berakni a kórterembe, vagy valahova, ahol figyelnek rá.

Némi várakozás után elém állt egy fiatal doktornő, hogy Ő Dr. Y és ő fogja műteni a Feleségem és ha akarok, akkor vegyek "Apás szülés csomagot" és fáradjak be vele a szülőszobára. Az említett csomag egy automatából került az ember kezébe, de, hogy teljesen vicces legyen a helyzet, a csomag értékét aprópénzben kellett kicsengetni, mivel a gép nem fogadott el papírpénzt. Így a szükséges 2800 Ft-ot 100-as és 200-as érmékkel lehetett elérni, ami kínosan lassú fizetési módnak tűnt abban a percben. 
Nagyban dobálom az aprókat, amikor újfent hallom a nevem a légtérben. Egy ápoló hölgy keresett, hogy miért nem vagyok már bent a Feleségemmel, mert ugyan a műtétre a szakszemélyzeten kívül más nem mehet (és én nem is akartam ott lenni, ha lehet ha nem), de az előkészítőbe nyugodtan bemehetek. 
Oké, a csomag nálam van, felkapom a pakkot és megyek öltözni. Az apacsomag tartalma egy XXL-es nadrág és póló, szájmaszk, 2 db lábzsák és 2 db fertőtlenítő kendő gondosan bezacskózva.
Mivel én alsó hangon 4XL-es méretű vagyok, aggódva bontottam ki a csomagot, de meglepetésemre a ruházat még rám is jó volt. A nadrágot a saját farmeromra vettem rá, és még úgy is volt benne hely. A pólóról nem is beszélve. A lábzsákkal küzdöttem egy kicsit, de az is megoldódott. Öltözés után értem jött a nővérke és elkísért az éppen CTG vizsgálat alatt álló Tündihez.
Csak, hogy fitogtassam orvosi szótáram mélységét, a CTG vizsgálat a baba szívműködésének a vizsgálata. Ezt és az ehhez hasonló vizsgálatokat a férfi agya gyorsan megjegyzi, különben nem tudna válaszolni az érdeklődő családtagok, barátok kérdéseire :) :D

A szükséges vizsgálatok után Tündit betolták a műtőbe, én meg kint menetárkot készítve magamnak sétáltam fel-alá a szülőszobán. Az egyik nővér látva rajtam az idegesség jeleit, odajött és amíg tartott a műtét beszélgetett velem. Ez a kedves gesztus elég volt ahhoz, hogy nagyjából kontroll alatt tartsam az idegeimet és ne küldjem el a morcosan ülésre parancsoló főnővért. Az "Itt üljön le apuka!"  parancs akkor és ott nem jött be, jobb volt sétálni vagy csak állni.

A 20-30 perces műtét után éles sírást hallottunk, amihez társítottam újszülött kislányomat. Egy műtős gyors léptettek és egy kicsi, mázos babával jött ki a műtőből az újszülött előkészítő felé, ahova később engem is beengedtem. Lemérték Zoét, aki 4890 grammal és 57 cm-rel jött a világra. Ezekkel a méretekkel még a tapasztalt csecsemősöket is meglepte, de hát az én lányom nem lehet kicsi :)

Ezek után következett az az "örömteli" 5 nap, amit a Feleségem állandóan, én fél-állandóan a kórházban töltöttünk.
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Benny
Benny vagyok, fiatal apuka :) A blog a tapasztalatokról, a tévhitek eloszlatásáról és az apák hasznosságáról fog szólni. :)