Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Kórházi napok - 1. rész

2017-01-06

Ez egy újabb múltba tekintő írás, de lassan elérkezünk a jelenbe :)

A mostani bejegyzés egyik alapkövetelménye, hogy megadjak magamról és kis Feleségemről pár információt :D
Jómagam 200 cm magas legalább 130 kg súlyú, medve* kinézetű és testalkatú pasi vagyok. Lássuk be, a korombeliektől (25 éves vagyok) masszívan eltérek és nem is vagyok egy konfekció méret, de hát istenem, inkább legyek ekkora, mint, hogy felnőtt férfi létemre a gyerekosztályról kelljen vásárolnom.

* Akinek nem lenne tiszta, hogy a medve testalkat mit jelent - jól látható pocak, de azért van rajta izom is, látható szőrzetét arcán büszkén viseli (nem pár szál dísz izé...rendes, ápolt szakáll és bajusz :) )

Feleségem velem ellentétben 165 cm, átlagostól (értsd: nagyon vékony, nagyon extra) eltérő testalkatú, mai nagyon divatos szóval Plus Size méret, bár ez szerintem nincs így, de a divat és én nem beszélünk egy nyelvet :D

A kis bevezető után, hogy miért is volt lényeges a testi adottságok tisztázása. Nem másért, mint a kislányunk kezdő méreteinek meghatározásához. :)

Az első ultrahangokon nagy örömömre még én is részt tudtam venni és már ott is megjegyezték, hogy mekkora lába van a lánynak. (Nos igen, nekem 50-51-es méretű taposóim vannak, így Zoénak sem lehet kis lába :D)

Zoé a pocakban 700+ gr-ról nem egész 1 hónap alatt 2,4 kg-ra nőtt meg, és a test hosszát közel duplázta, ekkor még csak az első trimeszterben voltunk. A félidős vagy a közeli ultrahangokon már elszabadultak a cm-ek és a kg-ok. Ekkor a tapasztalt terhesgondozók azt mondták egy nagy mosollyal az arcukon, hogy ez a nagy lány lesz vagy 3,5 kg, mire kibújik. (Igen, lett annyi :D )
1 hónap alatt átlagosan hozta az 1 kg súlynövekedést, Anya nem teljesen őszinte örömére. Még a Kis hölgy odabent fejlődött és nőtt, mint a gomba, idekint is biztos jelét mutatta annak, hogy közeli rokoni kapcsolata van velem :)

A kórházba költözés előtt kb 2 héttel Zoé már egy átlagos 1 hónapos csecsemő méreteit mutatta (4,2 kg), ami felvetette a kérdést, hogy hogyan is lesz ez a szülés...?
A nőgyógyász kedvesen és totál lazán annyit mondott, hogy rábízzuk a picire, hogy mikor akar megszületni, azt úgyis ő tudja a legjobban. Mi ezzel a döntéssel nem vitatkoztunk, végül is igaza van a dokinak, de Anyának egyre nehezebb már a létezés is.

November 30, a kórházba költözés napja.
A cuccokat már hetekkel ezelőtt összeraktuk, de az ember sose tud felkészülni mindenre, így természetesen nekünk sem sikerült. Hazajöttem munkából, Tündi panaszolta, hogy nincs túl jól. Kicsit erőszakos meggyőzés után bementünk a kórházba, hogy legalább nézzenek rá a Tündire.
Olyan este 7 óra körül mentünk be, Tündit szinte azonnal be is hívták a vizsgálatokra. Én meg kint vártam az előtérbe, egy ideig egyedül, aztán jött egy pár, akiknél már fájások voltak, így az anyát vitték szülni, apa szintén kint maradt. Így ültünk ketten az előtérbe és némán együtt éreztünk a másikkal és drukkoltunk egymásnak.
Telnek a percek, órák, Tündi kijön a szülőszobáról, ahol voltak a vizsgálatok, egy jó kedélyű, szimpatikus doktorral. Menni kell ultrahangozni, várjak tovább türelemmel. OK!
Eltelt vagy 45 perc mire újra feltűntek. Szimpatikus doki bácsi elém áll és jelenti, hogy a Feleségem ma már nem megy sehova, holnap valószínűleg a főorvosi vizit után császármetszést hajtanak végre és szülés lesz. Látva rajtam a teljes értetlenséget, elmagyarázta, hogy az ultrahang a kislányomat 5,1-5,4 kg közé tette és mindehhez társult egy 55-57 cm hosszúság. Az értetlenség lecserélődött az arcomon, mégpedig a döbbenetre. Az igen! Ez az én lányom! :D
Tündit ezek után felvették betegnek, beköltözött a kórterembe másik két kedves lányhoz, megbeszéltük, hogy mivel úgyis csak a főorvosi vizit után lesz itt akármi is (ami késő délelőtt szokott lenni) ráérek majd másnak bevinni a cuccokat.
Így én olyan este fél 10-10 körül hazajöttem (még jó, hogy 5 perc sétára lakunk a kórháztól), Tündi pedig próbált egyet pihenni a másnapi megpróbáltatások előtt.

Hozzászólások (0)